2013. augusztus 28., szerda

Lelki változások 3

A test és a lélek szoros egységet alkotnak. Nincs olyan változás a testben, amit a lélek ne észlelne, és nincs olyan változás a lélekben, ami ne lenne hatással a testre. A jóga tudománya mindezt több ezer éve leírta. A mai kor embere sajnos ezt az egyszerű elvet elfelejtette. Testi szinten próbálják gyógyítani a testi betegségeket. Lelki úton a lelki betegségeket. Nem veszik figyelembe, hogy az egyikben történő változás mit idéz elő a másikban.(példa: egy beteg erős gyógyszereket kap betegségére, amik súlyos mellékhatásokat okoznak, emiatt a beteg depressziós lesz, ez pedig hátráltatja gyógyulását)


Ha az embert akarjuk gyógyítani, és nem a betegséget, akkor figyelembe kell vennünk minden tényezőt, ami arra az emberre hatással van. Ha már annyira test orientáltak vagyunk, akkor kezdjük az étkezési szokásokkal, testmozgással, majd folytassuk a társas kapcsolatokkal, érzelmi élettel. Minden és mindenki befolyással van ránk, akivel találkozunk.

Tegnap meglátogattam kedves családterapeutámat(igen, a pszichológusok sem tudják meggyógyítani magukat :)) ,aki mindig nagyon jó hatással van rám, mert amikor bizonytalan vagyok, segít dönteni, ha elmondom a gondolataimat, segít tovább gondolni azokat. Egyet értett velem abban, hogy ha el is kezdem a Gerson terápiát, pszichoterápiára rendszeresen el kellene járnom. Folyamatosan őrlődöm a testi és lelki gyógyítás között. Egyiket sem szeretném elhanyagolni, ez egy nagyon fontos kérdés, mert végül is az életemmel játszom. Jó döntést kell hoznom. Hétfőn megyek a Gerson központba, remélem sok kérdésemre választ kapok majd, és tudjuk úgy alakítani a terápiát, hogy a lelkemet se kelljen elhanyagolni. Terapeutám szerint arra lenne szükségem, hogy végre"fel tudjak lélegezni", és tudjak élni, úgy, ahogy én szeretném. Tegyem le a családunkban oly gyakori mintázatot, ami nem más, mint, hogy a nők nem a saját életüket élik, hanem olyat, amit rájuk kényszerítenek. El kell fogadnom, hogy egy 8 órás stresszes munka nem mindenkinek való, és ne legyen amiatt bűntudatom, hogy nem vagyok a társadalom hasznos tagja. Elvégre engem a pénz sosem érdekelt, az legyen a férjem feladata, ő úgyis imád azzal foglalkozni. Engem a testmozgás, a jóga, az írás és a spiritualitás vonz, miért ne teljesedhetnék hát ki ezekben?

Rengeteg visszajelzést, biztatást kaptam, és aminek nagyon örültem, hogy sokan a tanácsomat is kérték nehéz élethelyzetükben. Szerettem volna egy személyes tanácsadást beindítani, de nem igazán volt rá kereslet.(eleinte ezt is kudarcként éltem meg) Most már nem bánom. Ha az írással tudok segíteni másoknak, akkor elfogadom, elvégre szeretek írni, és valljuk be, egy számítógépesített világban élünk, ahol már szinte könnyebben kommunikálnak az emberek cseten keresztül, mint a valóságban. Szóval továbbra is biztatlak, hogy keress meg, ha úgy érzed, segíthetek valamiben, persze csodát ne várj(azt egyébként sosem, ha pszichológushoz mész), mert nincs még sok élettapasztalatom, és szakmai tapasztalatom sem, de néha már magában az is segít, ha leírod a problémádat, és gondolkodsz rajta. A probléma megoldása mindig benned van, más sosem fogja tudni megoldani helyetted. 

szeretettel: Annao

2013. augusztus 26., hétfő

Hogyan éld túl a gyomorműtétet?

Ez a bejegyzés speciálisan csak azoknak szól, akik gyomor csonkító műtét előtt, vagy után állnak. Az ötlet abból adódott, hogy mikor aktuálisan szerettem volna utána olvasni, mit ehetek, mit nem, praktikus tanácsokat, hát nem sokat találtam az interneten. Remélem, hogy így tudok egy kicsit segíteni azoknak, akiknek ezen át kell menniük.

Ha műtét előtt állsz:
- az én történetem: engem sürgősen műtöttek, 2 nappal azután, hogy a daganatot felfedezték. Mivel folyamatosan vérzett a daganat, ezért nem hagyhattak úgy hetekre. Így igazából sok felkészülési időm nem volt. Nem is volt bennem semmilyen félelem, nem féltem az altatástól sem. Az orvos csak annyit mondott, kiveszi onnan a daganatot. Hogy ez mit jelent, akkor még nem is sejtettem. Arra számítottam, a műtét után fájni fog majd a műtéti heg, aztán kis lábadozás után hazaengednek, és kész. Hát nem így történt. Az eszembe sem jutott, hogy belül szét kaszabolnak majd, és az intenzív osztályon fogok ébredni, bedrogozva, mindenemből cső lóg majd ki, és levegőt sem tudok majd venni, annyira fáj a két bordaívem alatt. Ha az egész gyomrodat kiveszik, akkor számíts arra is, hogy pár napig gyomorszondád lesz az orrodon keresztül levezetve, szerencsére ez nekem nem volt. Miután az intenzívről visszakerültem a sima sebészeti osztályra, kezdtem sokkal jobban lenni. Két nap múlva már fel is keltem, a fájdalmak rohamosan csökkentek, de még mindig belül fájt, és nem a külső heg. Nem bántam volna, ha kapok katétert, mert ágytálba pisilni elég nehéz volt. Enni és inni sem lehet a műtét után pár napig. Én nagyon éhes voltam :) szerintem ez jó jel volt.
-szóval számíts arra, hogy műtét után komoly fájdalmaid lesznek.
-nem ehetsz majd pár napig.
-egy cső lóg ki majd az oldaladból, amin levezetik a gennyet. Ha az egész gyomrodat kiveszik, azt hiszem a gerincedbe is megy majd egy cső fájdalomcsillapítás céljából.
-a hasi fájdalom gyorsan múlik majd, de egy bizonyos szintről nem javul majd sokáig, nehéz lesz a mozgás, sőt, még az időjárás változásra is reagálni fog.
ilyen félelmetesnek fog tűnni a műtő, de ne aggódj, jó kezekben leszel :)

Ha műtét után vagy:
-miután letelik a pár nap evés tilalom, először majd pépeset ehetsz. Ez a kórházban háztartási kekszet, és krumplipürét jelent. Mivel pár napja nem ettél egy falatot sem, ezeket is isteni finomnak fogod érezni, de javaslom azért vigyél be magaddal pár doboz kétszersültet, és pár üveg bébiételt.
-az orvosod annyit fog tanácsolni, hogy könnyű ételeket egyél gyakran. Mindjárt leírom, ez a gyakorlatban mit jelent, hogy ne legyél rosszul.
-mindenféle agyon cukrozott tápszereket(Nutridrink) ne igyál, felejtsd is el, hacsak nem akarod őket meglepő gyorsasággal alul vagy felül viszont látni.
-egyél: kétszersültet margarinnal, sovány felvágottal
           főtt sovány húst, főtt burgonyát, főtt rizst, főtt répát, főtt almát, céklát
           üveges bébiételt(a nagyobbaknak valók szerintem finomak)
-nem szabad: semmi rostosat és puffasztót(pl. hüvelyesek, teljes kiőrlésű kenyér, káposzta, stb.)
                     koffein, alkohol gondolom egyértelmű, hogy nem
                     tej, és tejtermékek, egy kis kefírrel lehet próbálkozni
                     túl zsíros, cukros ételek
                     erős fűszerek, helyette zöld fűszerek
-tartózkodj attól, hogy nagy szénhidrát tartalmú ételeket egyél, főleg ha folyékonyak, mivel ezek rögtön a vékonybélbe jutnak, és rosszul leszel. Olvass utána a neten mi az a Dumping szindróma. Segíthet, ha evés után lefekszel nem teljesen vízszintesen.
-6 hétig szigorúan tartsd a diétát, hogy a gyomrod gyógyulni tudjon. Ezután is érdemes először még könnyebb ételeket enni, azt úgy is érezni fogod, mi az amit elbírsz, és mit nem. A nagy rost tartalmú ételektől könnyen kaphatsz gyomorhurutot, mert ezek ingerlik a gyomor nyálkahártyáját. Nálam főleg a nagyon barna rozs kenyér okoz gondot.
-lehet, hogy refluxos panaszaid is lesznek, nekem azóta vannak. Gyógyszer helyett ajánlom, hogy egyszerre csak tényleg keveset egyél, hogy ne alakuljon ki nagy nyomás a gyomrodban, és egyél mindenféle zöld színű salátákat, én nem hiszek a lúgosításban, de ezek tényleg segítenek a savproblémán. Ajánlom a zabnyák fogyasztását, amely úgy készül, hogy a zabpelyhet hatszoros mennyiségű vízben főzzük úgy 10 percig, majd teaszűrőn átszűrjük. Így egy pudingszerű lötyit kapunk, mely elfogyasztva védi a gyomor nyálkahártyáját.
-és mindenek felett legyél nagyon türelmes, mert akár két-három évbe is beletelhet, mire nem fog végre fájni a hasad és gond nélkül eheted ugyanazt, mint a családod.

Ha van még valamilyen kérdésed, írj nyugodtan, szívesen osztom meg a tapasztalataimat.
szeretettel: Annao

2013. augusztus 25., vasárnap

Gyors helyzetjentés

Sziasztok!

Csak gyorsan helyzet jelentek egyet. Tegnap már eléggé ki voltam készülve az egyhangú és ízetlen étrendemtől, ráadásul folyamatosan szédelegtem, gyenge voltam. Férjem meggyőzött, hogy amíg nem megyünk el a Gerson központba, lazítsak egy kicsit a gyeplőn, mert feleslegesen gyötröm magam, amíg nem csinálom teljes egészében. Ez a terápia úgy lett kitalálva, hogy minden egyes részének meg van a maga feladata.

Eléggé elgyengültem most, nehezen tudom elképzelni, hogy két teljes évig mindezt még durvábban csináljam, ráadásul úgy, hogy családom körülöttem habzsi- dőzsizik. Ugye, megint csak hozzájuk hasonlítom magam, ezért olyan nehéz, de nehéz lenne őket, és a finom ételeket nem észre venni, ha ott vannak az orrom előtt :(

Viszont, ami meglepett, nem kívánom a húst. Sőt, májkrémes kenyeret akartam enni, és két falat után letettem, szörnyű büdösnek találtam, éreztem a disznót, ahogy harapom a falatot....brrr. Mára még van a zöldségekkel és tojással rakott krumpliból, de holnap majd halat fogok sütni. Remélem az nem lesz undorító.

Szép vasárnapi délutánt kívánok nektek!
szeretettel: Annao

2013. augusztus 23., péntek

Lelki változások 2

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni a sok pozitív visszajelzést, amit kaptam tőletek! Ha bárkinek tudok segíteni tapasztalataim átadásával, csak írjatok, szívesen megteszem :)

Ebben a bejegyzésben folytatnám a betegséggel kapcsolatos elmélkedésemet. Szándékosan írtam úgy, hogy betegség, és nem rák, vagy daganat, mert tegnap egy kedves ismerősöm hozzászólása ráébresztett, hogy ezek a dolgok minden fajta betegségre vonatkozhatnak.

Személy szerint az én lelki jólétem (de szerintem más is így van vele) nagyban függ attól, kihez hasonlítom magam. Amikor strandon vagyunk, körbenézek, és irigykedek a sok hamburgert, gofrit evő emberre (miközben én nyers salátát eszegetek), nem szokott túl jó kedvem lenni. Szerencsétlennek érzem, mert hosszú idő óta mindig le kell mondanom valamiről. Ha viszont meglátok a neten egy születése óta beteg kisfiút, aki eddigi 10 éve nagy részét kórházban töltötte, amellett, hogy borzasztóan sajnálom, a világ legszerencsésebb emberének érzem magam, hiszen iskolába járhattam, dolgozhattam, férjhez mentem és van egy gyönyörű, egészséges kisfiunk.

Januárban, amikor nagyon magam alatt voltam, a családom nem igazán tudta kezelni a helyzetet. Minél jobban ki akartak rángatni a gödörből, én annál jobban süllyedtem bele, miközben ők is egyre jobban kétségbe estek. Aztán mikor sikerült érdemben is kommunikálnunk egymással, rájöttünk, hogy mi az, amivel a nehéz pillanatokban segíteni tudnak. Egyszerűen csak érintsenek meg, és legyenek ott mellettem, nem kell mondaniuk semmit sem.

Amikor valaki szomorú és dühös amiatt, hogy beteg, a környezetének el kell fogadnia, és megértenie ezeket az érzéseket. Ha azt mondod olyankor neki, hogy gyere, ne szomorkodj tovább, minden rendben lesz, azzal azt sugallod neki, hogy tagadja le a reakcióit, amelyek egyébként teljesen természetesek. Ki ne esne kétségbe, és kinek ne jutna eszébe legalább egyszer a halál, mikor rádöbben, hogy többé nem lehet normális élete? Talán az, aki abszolút nem néz szembe a betegségével.

Miért nem jó, ha tagadjuk az állapotunkat? Mert akkor leragadunk egy ponton, és sosem fogjuk tudni feldolgozni igazán. Ne féljünk átadni magunkat a szomorúságnak és kétségbeesésnek, ez a folyamat része. Előbb-utóbb kijön belőle az ember. Ahhoz, hogy utána megerősödj, és keresztül menj egy lelki változáson, először meg kell járnod a poklok poklát.

Állítólag születésünk előtt beleegyezzünk abba az életbe, amit élni fogunk, vállaljuk azokat a feladatokat, amiket majd véghez kell vinnünk. Amikor erre gondolok, olyan erősnek érzem magam, hogy ezt az életet vállaltam, és büszke is vagyok magamra :) Nagyon sok megoldani való áll még előttem, úgy érzem, még csak most kezdődik az utazás.

Fontosnak tartok még egy témakört, ez pedig a gyerekeket érinti. Sok szülő, ha nehéz helyzetben van, nem avatja be a gyerekeit, hogy megvédje őket. A gyerekek viszont mindig érzik, ha baj van, és ha nem vagyunk velük őszinték, gondolhatják azt is, hogy ők az okozójuk. Az én kisfiam mindig tudja, hogy éppen miért vagyok rosszul, elég csak neki megmondani az indokot (pl. fáj a hasam, rosszul vagyok a gyógyszertől) és máris látom, hogy elmúlik a szorongása. Egyszer rá is kérdezett, hogy nem miatta vagyok-e rosszul, és akkor a férjem megnyugtatta, hogy nem. Persze mindig az életkornak megfelelően kell velük beszélgetni, például a kisfiammal arról még nem szoktunk, hogy mi az a daganat, valószínű még nem értené meg. De tudja, hogy megoperálták a hasamat a doktor bácsik, mert fájt, és amikor látja, hogy beveszek valamit, megkérdi, anya, ez az a gyógyszer, amitől rosszul leszel, vagy amitől jobban? :)(szedek kiegészítőket is, amitől jobban leszek)
Azt is elmagyaráztam neki, hogy most már nem fogom szedni azt, amitől rosszul leszek, de cserébe nem szabad ennem pár dolgot. És nem szégyellek előtte sírni, ha úgy adódik.

Szép napot nektek!
szeretettel: Annao

2013. augusztus 22., csütörtök

Jó tanácsok daganatos betegeknek

Pár jó tanács tőlem daganatos betegeknek a Simonton módszer alapján, amik elősegíthetik a gyógyulást:


  • Gondold át a milyen előnyökre tettél szert betegséged által. Példák: több törődést kapsz szeretteidtől, nem kell végre dolgoznod megutált munkahelyeden, betegségedre hivatkozva több dolgot megengedsz magadnak. Tudom, egy ilyen helyzetben, mikor szinte csak azzal szembesülsz, milyen negatív következményei vannak betegségednek, nehéz átállni egy olyan gondolkodásra, amiben igazából jó dolgokat kapsz a rákodtól. Viszont amíg nem szembesülsz ezekkel, benne maradsz a csapdában. Írd le az előnyöket egy papírra. Majd vedd őket sorban, és próbálj alternatívákat találni, hogyan maradhatnának meg ezek az előnyök betegség nélkül. Tanuld meg kifejezni szükségleteidet családod, barátaid felé.
  • Szintúgy vesd papírra, milyen stressz helyzetek értek a betegséget megelőző 1-2 évben. Stressz bármi lehet, ami számodra felfokozott állapotot okozott, negatív, pozitív dolog is! Gondolj arra, hogy szervezeted, és főként immunrendszered ennek hatására kimerült. Ha még mindig fennáll a stressz forrás, hogyan lehetne megszüntetni? Ha nem lehet megszüntetni, hogyan lehetne ellensúlyozni?
  • Végezz rendszeres testedzést. A testedzés a stressz egyik megfelelő levezetése, valamint ösztönzi az immunrendszert. Olyan mozgásfajtát válassz, amelyet szívesen végzel, és nem túl megerőltető, mert azzal ellentétes hatást válthatsz ki. Ha fekvő beteg vagy, mozgasd kezeidet, lábaidat, amennyire tudod. Javasolni tudom személyes kedvencemet, a jógát.
  • Tűzz ki rövid és hosszú távú célokat! A célok az élethez kapcsolódnak, erősítik az élni akarást. Értelmet ad az életünknek, nem az a fontos, végül elérjük-e őket. Mindig legyen miért felkelni, ha csak azért, hogy felöltözz, akkor azért! Konkrétak legyenek a célok, és reálisak.
  • Naponta relaxálj, és közben képzeld el rákodat valamilyen szimbolikus formában. A lényeg, hogy gyengének képzeld. Majd képzeld el fehér vérsejtjeidet, akik rengetegen vannak, hogy eltakarítják onnan, és csak ép szövetek maradnak a helyén. Képzeld el a tested, amint tökéletesen működik, és minden szerv el tudja látni a maga feladatát.
  • Ha jól érzed magad, ne vedd fel a beteg szerepet, csak ha orvoshoz mész! Otthon ne járkálj pizsamában, öltözz fel, csinálj hasznos és örömszerző tevékenységeket egyaránt.
szeretettel: Annao

Lelki változások

Azt szokták mondani, hogy aki rákos lesz, átszellemül, lelkileg megváltozik, másképp látja az életet, megtanul örülni minden apróságnak. Hát......nálam ez a "beteljesülés" valahogy elmaradt.

4 évvel ezelőtt, mikor műtöttek, abszolút meg sem fogalmazódott bennem, hogy rákos vagyok, hiszen a daganatot kivették, nekem csak arra kellett koncentrálnom, hogy megtanuljak új gyomrommal élni. Persze az orvosok ebben nem segítettek, annyi volt a tanácsuk, hogy sokszor étkezzek keveset, könnyű ételeket. Oké, be is tartottam, hisz így is esett jól, de akkor miért voltam minden nap rosszul, úgy, hogy a víz levert, remegtem, miközben majd el hánytam magam, de mégsem hánytam? Természetesen erre is magamnak kellett rájönnöm, cirka másfél évvel a műtét után. A megoldás az volt, hogy gyomrom alakjából adódóan a magas szénhidrát tartalmú ételek hirtelen csusszantak a vékonybélbe, és inzulin sokkot kapott a testem. Úgy szerettem orvosaimat, hogy erre felkészítettek, és nem magamnak kellett rájönnöm sok szenvedés árán.

Az igazi mély víz idén januárban jött, amikor is a vizsgálati eredmények kiújulást mutattak. Onnantól kezdve minden féle lelki állapoton keresztül mentem. Volt, hogy egy napig fel sem keltem az ágyból, meg akartam halni. Azt éreztem, hogy hiába mentették meg az életemet 4 évvel ezelőtt, kudarcot vallottam, minden hiábavaló. Csak életem kudarcai, és gyengeségeim jártak a fejemben. Kudarcot vallottam mint nő, mert nem tudtam teherbe esni. Kudarcot vallottam, mint szakember, mert pár hónapig nem tudtam elhelyezkedni, és addigi munkahelyeimen is csak folyamatosan stresszeltem. Kudarcot vallottam, mint feleség, mert a házasságomban időnként komoly problémák adódtak.

Végül is ebből a mély gödörből lassan kimásztam, kicsit elmozdultam a spiritualitás felé, majd adtam a gyógyszernek(Glivec) egy esélyt. Az viszont továbbra is rányomta bélyegét közérzetemre, hogy jövőképem nulla volt, ugyanis ezzel a gyógyszerrel meggyógyulni nem lehet, csak tüneti kezelést jelent.

"Harcolj a rák ellen!"   "Győzzük le a rákot!"
Hm....... nem tudok egyet érteni ezekkel a mondatokkal. Bizonyára minden rákos betegben megfogalmazódik a kérdés, hogy miért pont ő lett beteg? Minek a következtében alakult ki a betegség? Főleg az olyan emberekben, mint én, akik egészségesen étkeztek, sportoltak, mindig kedvesek voltak mindenkivel......genetika? Nincs a rokonaim között egy rákos sem......Mire fogjam rá akkor? Maradtak a lelki tényezők.

Simontonék elmélete eléggé megfogott. Szerintük a stressz gyengíti le annyira az immunrendszert, hogy végül nem tudja feladatát ellátni, és a hibás sejtek el tudnak burjánzani. Ezt teljesen magamra tudtam vetíteni, ugyanis stresszből adtam magamnak rendesen már gyerek korom óta. Persze ezek szubjektív dolgok, más ember ugyan ezeket a szituációkat valószínű jobban kezelte volna. Valahol az iskolában tizenéves koromban csúszott el az életem, amikor egy olyan osztályközösségbe kerültem, ahol ciki volt jó tanulónak lenni. Folyamatosan fruszrtált, hogy osztálytársaim félreismernek, azt hiszik a tanulásnál számomra nincs fontosabb. Holott tanulással töltöttem a legkevesebb időt. De a tananyag hamar megtapadt a fejemben, és a szüleim, valamint tanáraim felé erősebb megfelelési kényszerem volt, mint kortársaim felé. Az egyetem igazi felüdülés volt ilyen szempontból számomra, egyrészt mert nem kellett azon izgulni, hogy bármikor kihívhatnak felelni, másrészt nem lógtam ki többé a sorból, nem nekem voltak a legjobb jegyeim. Aztán mikor munkába álltam, ez a megfelelési kényszer, és félelem a hibázástól újra előjött. Az mentett ki belőle, hogy örök befogadtuk kisfiunkat, és otthon maradtam vele örökbefogadói gyesen.

Simontonék kidolgoztak egy módszert a gyógyulás támogatására, mégpedig imagináció formájában. Ellazult állapotban el kell képzelni a rákot valamilyen szimbolikus formában, majd a kezelést, és a fehér vérsejteket, amint elpusztítják a rákot. Nagyon jó eredményeket értek el, sok beteg meggyógyult, illetve javult az életminőségük ezzel a módszerrel.
És itt megint visszatérek ahhoz a gondolathoz, amiről az előbb írtam, hogy nem teljesen értek egyet azzal a hozzáállással, hogy a rák ellen harcolnunk kellene. Ez a nyugati orvoslás hozzáállása, ami teljesen csak a daganatra, illetve annak eltüntetésére koncentrál, de nem veszi figyelembe a kiváltó okokat. Véleményem szerint akár milyen módszert választ az ember a gyógyuláshoz, arra kellene koncentrálni, hogy a szervezet helyes működését visszaállítsa, testi és lelki szinten egyaránt. Ha a szervezet ismét jól működik, az immunrendszer el tudja látni a feladatát.

Tehát a "harcolj a rák ellen" mondatot én felcserélném arra, hogy "tanítsd meg testedet és lelkedet az egészséges működésre". Hiszen gondoljunk csak bele, mi ellen is harcolnánk? Vírus, baktérium, vagy bármilyen külső betolakodó ellen? Nem!! A saját testünk ellen, hiszen a daganat is a mi sejtjeinkből van. Csupán rosszul működik, szervezetlen. Véleményem szerint nagyon nagy elcsúszása a mai modern orvostudománynak, hogy a betegséget gyógyítja és nem a beteget. Hippokratész ezt így fogalmazta meg: nem az a fontos, milyen betegségben szenved valaki, hanem, hogy miféle ember az, aki ezt a betegséget megkapta.

Apropó milyen ember is tehát a rákos beteg. Simontonék szerint a rákra hajlamos személyiség: érzéseit elfojtja, haragját nem fejezi ki, tartózkodó, igyekszik mindenkinek a kedvében járni, mivel önmagát nem tartja fontosnak, úgy érzi, nincs joga semmihez, igényeit és szükségleteit elhanyagolja. Világnézete merev, hajlamos a dogmatizumsra. Nem szereti a meglepetéseket, még ha kellemesek is, fél minden változástól. Sérelmeit nem torolja meg, viszont sokáig titokban szenved tőlük. Nehezen köt barátságot.
Ezen érdemes elgondolkodni, hátha magára ismer valaki, én személy szerint mintha magamról írtam volna.

Egyelőre most ennyit, de biztosan lesz még Lelki változások 2 cimű írásom is, mert van még bőven gondolat a fejemben erről, de sajnos nem jut minden az eszembe egyszerre :)
Ha van beteg ismerősötök, akinek úgy érzitek segítene ez az iromány, légyszi ajánljátok neki.

Szép napot nektek!
szeretettel: Annao

2013. augusztus 21., szerda

Változások.....

A következő bejegyzést holnapra terveztem, de mivel két közösségi oldalon is megosztottam a blogot, várakozáson felüli lett az olvasók száma :)  Így amíg kisfiam alszik(már csak pár perc) gyorsan írok még arról, miket tettem meg eddig, és egy kicsit a betegségemről.

Nos, szerdán kaptam meg Pet- CT eredményemet, ami elég kétes, mint mindig is az volt, lassan 4 éve. 2009 novemberében műtöttek először, akkor eltávolították a gyomrom egy részét is a daganattal együtt. Áttéteket nem mutattak ki, így kezelést nem kaptam, de így is sokáig szenvedtem új kis méretű gyomrommal. 3 havi rendszerességgel kellett kontrollra járnom, és egy ideig minden rendben volt, kivéve a tüdőben egy másfél centis elváltozást, amiről nem gondolták, hogy daganat. Az évek során a tüdőmben egyre több ilyen kis furcsaság jelent meg, minden vizsgálatnál nő a számuk, illetve méretük. Nem jelentősen, de mindig nőnek picit. A gyomromnál 2011-ben mutatott a Pet egy centis valamit, amiről szintén nem tudták micsoda. Mintavételt javasoltak, elfogadtam. A 12 centis heget újravágták a hasamon, a gyanús nyirokcsomókat kivették a gyomrom mellől, a szövettani eredmény negatív lett. Kicsit megnyugodtunk. De 3 hónap elteltével a Pet ugyanúgy jelezte, hogy ott van, és azóta is, folyton nő egy kicsit. Januárban, amikor már a gyomromon belül is volt aktivitás a Pet szerint, az onkológusom kezelést írt elő. Azt tudni kell a GIST-ről, hogy nem reagál sem sugárra, sem kemo-ra, pár éve fedeztek fel egy gyógyszert, amit nagyrészt sikeresen alkalmaznak, ez a GLIVEC.

Pár hetes tépelődés, depresszió, kétségbeesés után úgy döntöttem, adok egy esélyt a gyógyszernek, melynek előnye, hogy nem annyira durvák a mellékhatások, mint a kemónál, de folyamatosan kell szedni, és teljesen sosem tünteti el a daganatot, csak minimálisra csökkenti a rákos sejtek számát. Tehát életem végéig szednem kell. Eleinte nem volt sok mellékhatás, fáradtság, fejfájás, kiütések, hasfájás. Volt egy időszak, hogy szinte észre sem vettem, hogy szedem. Aztán sajnos jött az álmatlanság, és az ízületi fájdalmak. Ezeket már nehezen viseltem. A múlt heti eredmény, pedig végleg ráébresztett, nem akarom magam tovább mérgezni. Meg akarok gyógyulni, testileg, lelkileg, és pár év múlva csak nevetni az egészen, nem pedig még mindig gyógyszert szedni.

A gerson terápia holisztikus szemléletű. Nem a betegséget gyógyítja, hanem az embert. Testileg, lelkileg, szellemileg.

Szóval, szerda óta a táplálkozásom módosult. Nem eszem még kizárólag bio kajákat, pár zöldség, gyümölcs hipermarketből származik.
Reggelente vízben főtt natúr müzlit eszem banánnal. Délben és este burgonyát, párolt zöldségeket, friss gyümölcsöket, egy kis túrót, joghurtot(ezek sajnos tiltólistásak lesznek), illetve tegnap egy kis halmájat, nehogy valami hiánybetegségem legyen, mire el tudom kezdeni a terápiát. Csíráztattam még jó sok lucernát, hogy elég vitamint egyek.

Ami nagyon ízletes még só nélkül is: rakott burgonya cukkinivel, paradicsommal, hagymával, fokhagymával. A titka az, hogy jó sok hagyma és fokhagyma kell bele, na meg a paradicsomot se sajnáljuk, hogy szaftos legyen.

Ami még finom: töltött mángold. Ezt anyukám találta ki, és főzte meg nekem. Zöldségeket ledarált, majd mángold levélbe töltötte, kevés vízben megfőzte.

Ami számomra ehetetlen volt só nélkül, az a barna rizs( most még megengedem magamnak, élesben ezt sem lehet). De végül legyűrtem egy kis párolt káposztával.

Egész jó a Hippokratész leves, amit napi rendszerességgel kell majd ennem. Összetevői: burgonya, paradicsom, póréhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, zeller, petrezselyem. A zöldségeket össze kell vágni, lassú tűzön megfőzni, majd pürésíteni.

Az első három napon nagyon puffadtam, szédültem, és fájt az epén tájékán. Folyamatosan pisilni jártam, mivel a sómentes diéta segített kihajtani a sok vizet belőlem, amit a gyógyszer visszatartott. Most már egész jól bírom, sőt a húst már nem is kívánom. Megiszok még napi 2 bögre májvédő teát, és jógázom továbbra is, ami nagyon jó hatással van a testemre, lelkemre egyaránt.

A kozmetikumaimat lecseréltem a Dm-ben kapható Alverde termékekre, imádkozom, hogy használhassam is majd őket :). A hajamat tegnap visszafestettem az eredeti színére, hogy ne legyen majd csúnya a lenövés.

Próbálok leszokni az altatóról(a GLIVEC miatt már csak ezzel tudtam aludni), tegnap este nem vettem be, és egész jól ment az alvás, nem tökéletesen, de jól. Az ízületi fájdalmaim is egyre csökkennek.

Legközelebb a lelki dolgokról is írok, elvégre holisztikus szemléletű vagyok, ne ragadjunk le a testnél.

Szép napot nektek,
szeretettel: Annao

A Gerson terápiáról



Gerson doktor az 1900-as évek elején kísérletezte ki a módszert, lényegében egy véletlen folytán. Ugyanis ő csupán migrénjét akarta megszüntetni speciális étrenddel, így saját magán próbálgatott különféle étkezési módszereket, és azt tapasztalta, hogy a problémáját egy főként zöldségekből és gyümölcsökből álló sómentes diéta szünteti meg. Így betegeinek is ajánlotta az étrendet. A diéta másoknak is bevált, mi több, azt vették észre, hogy nem csak migrénjük gyógyul, hanem egyéb más betegségeik is.

Gerson doktor ebből azt a következtetést szűrte le, hogy az étrend nem egy speciális betegséget gyógyít, hanem a szervezet általános öngyógyító mechanizmusait indítja be. Ennek a szerény, alázatos embernek nagyon hányattatott élete volt, pedig végig csak arra törekedett, hogy segíteni tudjon másokon. Életét nem részletezném, szóljon a blog inkább magáról a módszerről, elméletről és gyakorlatról egyaránt.

Még nem kezdtem el a terápiát élesben, ugyanis még vár rám egy személyes konzultáció és tanfolyam a Gerson központban, e nélkül, egyedül nem ajánlatos elkezdeni. Viszont egy hete, mióta a döntés megszületett bennem, próbálom az étkezésemet átállítani, húst azóta nem fogyasztottam, sem kenyeret, cukrot, zsírt, stb. Próbálgatom, hogyan lehet az ételeket elviselhetően, még akár élvezhetően elkészíteni.

Az intenzív terápia nagyon kemény:

  • napi 13 FRISSEN facsart gyümölcs-illetve zöldség lé fogyasztása, amihez centrifugás gépet nem lehet használni. Elvileg a hozzávalókat le kell darálni, és egy hidraulikus préssel ki kell nyomni a levet. A neten találtam egész jó kis gépeket, amik talán használhatók, és gyorsak, a konzultáción erre majd rákérdezek.
  • napi 5 kávébeöntés.
  • szigorú vegán étrend, tilos a só, cukor, liszt, gomba, szója, hüvelyesek, és még sok minden más. Lényegében friss zöldségeken, gyümölcsökön, héjában sült krumplin, párolt zöldségeken él a kedves beteg. Napi 2 kanál lenmagolaj engedélyezett.
  • mindenféle kiegészítők: ezeket még nem tudom pontosan, de emésztőenzimek, májkivonat, pajzsmirigy kivonat, vitaminok, stb. ezt is majd az egyéni konzultáción állítják be nekem.
  • minden alapanyag BIO kell, hogy legyen.
  • semmilyen vegyszerrel nem szabad érintkezni: tisztítószerek, kozmetikumok, stb. Nagyon remélem, hogy natúr kozmetikumokat lehet használni, mert fájna szívem, ha hosszú hónapokig csak egy natúr szappant használhatnék :(
  • desztillált vízzel kell főzni.
Az egész tehát egy nagy méregtelenítés, az egész szervezetet tehermentesíti, miközben elárasztja mindenféle vitaminokkal, enzimekkel, stb, így a test egésze jobban tud működni, az immunrendszer helyre tudja hozni azt, amit addig leterhelve nem.
Maga a terápia két évig tart, közben fokozatosan vezetik vissza a tejtermékeket, hüvelyeseket, gabonákat. Két év után is könnyítve, de tartani kell még sok mindent.

Elnézést, hogy nem volt ez a bejegyzés teljes, de még én sem tudok sok mindent, csupán Beata Bishop: Ideje a gyógyításnak című könyvére támaszkodom, abból is lehet pár dolgot kihagytam, mert már régen olvastam. Remélhetőleg nemsokára okosabb leszek. Időpontot még sajnos nem kaptam a központba, mert szabin vannak, jövő héttől lesznek elérhetőek.

Szeretném még megköszönni a családomnak, hogy mellettem állnak, és mindenben támogatnak, mert ezt a terápiát egyedül nagyon nehéz lenne kivitelezni. Következő bejegyzésemben írok arról, miket ettem az elmúlt hétben, és hogyan próbálok átállni, illetve felkészülni erre az életmódra.

szeretettel: Annao

Egy korszak lezárul, egy új megnyílik...

Sziasztok! Annao vagyok, 26 éves, GIST-es beteg. A GIST egy ritka rosszindulatú daganat fajta, mely főleg a tápcsatornában alakul ki. Nálam a gyomor lett a célpont. Ebben a blogban szeretnék mindenféléről írni, ami a rákkal, gyógyulással, étkezéssel, spiritualitással kapcsolatos. Akkor jutottam arra az elhatározásra, hogy naplóba foglalom, mindazt ami történik velem, amikor lemondtam a hagyományos orvosi kezelésről, egyrészt mert hatástalannak bizonyult, másrészt lassan 80 évesnek éreztem a testem a sok mellékhatás miatt. Ráadásul az orvosok nem ígértek végleges gyógyulást, csak tüneti kezelést ezzel a módszerrel.

Úgy döntöttem, belevágok a Gerson terápiába. Főként ennek a nehézségeiről, egyhangúságáról, lemondásairól, de ugyanakkor örömeiről is szeretnék írni. Szakmámat tekintve pszichológus vagyok, úgyhogy biztosan lesznek a rákot lelki oldalról megközelítő cikkek is. Elhivatottja vagyok a jóga testgyakorlásának, és bízom benne, hogy a Gerson terápia révén való sok lemondás segíteni fog egy magasabb szintre való eljutásban.

A magyarországi Gerson-központban még nem volt hasonló diagnózisú beteg, aki végig csinálta volna a programot. Eleve kevés beteg vállalkozik rá, mivel hosszú, fáradtságos, drága, és sok lemondással jár.

Van egy 5 éves kisfiam, akit a férjemmel 3 éves korában fogadtunk örökbe. Igazi kis ördögfióka, eleven, érdeklődő, huncut. Életrevaló. Szeretném látni, ahogy felnő, és szeretném ha kaphatna egy kistestvért. Azt hiszem ez mindent elárul...

szeretettel: Annao